Istentisztelet: vasárnap 10:00 órakor
Litéri Református Gyülekezet

ELBÚCSÚZTUNK TÁLAS ARANKA NÉNITŐL

Egy Biblia sok mindent elárul a gazdájáról. Talán ez az egyetlen olyan könyv, ami akkor ér valamit, ha rongyosra olvassák, ha széthullanak megsárgult lapjai. Sok mindent elárul tehát egy hívő emberről az, hogy milyen állapotban van a Bibliája. És itt nem a makulátlanság a „nyerő”. Aranka néni régi Károli-Bibliája darabokra hullott, és látszott rajta, hogy a gazdája sokat forgatta, lapozgatta, és belőle vigaszt, bátorítást és útmutatást nyert hosszú élete alatt.
 
94 földi év. Ilyen szép, hosszú idő adatott ebben a földi világban Tálas Aranka néninek. Annak a kedves néninek, aki bár idős kora miatt 2012-ben a kehidakustányi református öregotthonba költözött, mégis haláláig Litérinek, református közösségünk tagjának vallotta magát.
 
H20200811
 
 Papné Horváth Margit (jobbra) és Tálas Aranka néni (balra)
 
Aranka néninek nem lehetettek saját gyermekei. Felnőtt életét édesanyja ápolásának áldozta. De unoka húgaira mindig úgy tekintett, mint saját gyermekeire. Litéren élte le az életét, ezerszállal kötődött szeretett községünkhöz. Minden évben meglátogattuk őt szeptemberi születésnapja környékén, és ezek a találkozásaink mindig lélekemelő alkalmak voltak. Aranka néni életének, ha lehet ilyet mondani, jó légköre volt. Olyan ember volt, akinek jó volt a közelében lenni. És minden évben onnan folytattuk a beszélgetéseket, ahol az előző évben befejeztük. Mintha nem is telt volna el egy év! Sajnos, ezek a látogatásaink immáron véget értek.
 
Az alábbiakban az őt búcsúztató Kamarás-Horváthy Petra temetési szolgálatát közöljük, akire olyan szeretettel tekintett, mintha a saját lánya lett volna. A prédikációt tiszteletes asszony engedélyével közöljük.
 
Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!
 
Hallgassátok meg Istennek Igéjét, amellyel Urunk, az ő vigasztaló szeretetével keresi szívünket, a mi elhunyt testvérünk ravatala mellett. Istenünk hozzánk szóló szavát olvasom: János evangéliumának 5. fejezetéből a 24. verset „Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
 
Egy kötéltáncos érkezik a faluba, hogy megmutassa a tudományát. Kifeszíti jó magasra a kötelet, és megkérdezi az embereket: „Elhiszitek, hogy én az egyik pontból a másikba át tudok menni a fejetek fölött?” Erre az emberek: “Hát persze, hogy elhisszük!” Majd a kötéltáncos szépen fölmegy és átmegy a kötélen. Azután azt kérdezi: „Elhiszitek, hogy mindezt meg tudom úgy is csinálni, hogy magam előtt tolok egy toligát?” Azt mondják, hogy természetesen ezt is elhiszik. Ismét felmegy a kötélre, és végigtolja a toligát. Ezután azt kérdezi: „Elhiszitek-e, hogy végig tudok menni úgy, hogy valakit az ölemben viszek?” „Persze, hogy elhisszük!” – jön a válasz. „Jól van, akkor jöjjön valaki, és átviszem!”
 
Van különbség aközött, hogy azt mondom, elhiszem, és aközött, hogy engedem, hogy átvigyen a kötéltáncos.
 
Nagyon ritkán találkozhat az ember olyan lélekkel, aki egész életével azt sugározza, engedtem, hogy átvigyenek a túloldalra, és ténylegesen, teljesen Istenre merte bízni életét. Isten iránti hálával mondhatom, hogy Aranka néniben ilyen lelket, ilyen személyt ismerhettem meg. Ember lévén, persze ő sem volt tökéletes, nem is lehetünk azok, azonban minden igyekezetével azon volt, hogy mindig kövesse Istenünk akaratát. Szinte egyszerre érkeztünk meg Kehidakustányba, így akaratlanul is összeforrtak a mindennapjaink, megéléseink. Nehéz szívvel hagyta el szeretett otthonát, belátva azt, hogy egyedül már nem megy. Végtelenül nehezen dolgozta fel öccse halálát és édesanyja elvesztését. S bár látszólag emberileg egyedül maradt, mégis mindig számíthatott öccse családjára, unokahúgaira, sógornőjére. Mégis volt Aranka néniben egy pici keserűség, amiért nem lett saját családja. Viszont nem kesergett, hanem életét Istennek ajánlotta. Aranka néni számára az imádságos élet nem egy vallásos formaság volt, hanem létének alapfeltétele. Az Ige számára a mindennapos éltető kenyér volt, és az ima, ténylegesen beszélgetés az Ő személyes Atyjával.
 
Egy alkalommal elmesélte, hogy még nagyon fiatal korában, amikor Magyarország felett is repkedtek a bombákat szállító katonai repülők, éppen gyalogosan jöttek hazafelé barátnőivel, nőszövetségi társakkal Fűzfőről, ahol jó pár napos konferencián vettek részt. S ahogyan hallották a repülőket, gyorsan fedezékbe futottak, s bár tőlük nem messze történt valami robbanás féle, nekik semmi bajuk sem lett, pedig ahogy mondta, csak egy fa árnyékába tudtunk elbújni. Azóta volt bizonyossága afelől, hogy élete Isten kezében van. Hogy minden történést Istentől kell elfogadnia, és élheti úgy az életét, mint aki tudja, hogy Krisztusért, nem önmagáért, nem a saját cselekedeteiért, hanem egyedül Krisztusért örök élete van. Ez a bizonyosság adott neki erőt élete minden nehézségének elviseléséhez. S bár a fizikai fájdalom élete végén elkeserítette, sosem szűnt meg bízni a szívében Élő Krisztusban, mindanyiunk Urában.
 
Mit lehet tehát vigasztalásul kihallani Istenünk Igéjéből? Azt kedves testvéreim, hogy áldott példát kaptatok! Olyan példa állhatott előttetek, akinek az életformáját, a hitét, a lelkületét érdemes követni, érdemes tovább vinni. Mély fájdalom, hogy már nem lehet fizikailag közöttetek, mégis óriási ajándék, hogy láthattátok hitvalló életén keresztül, hogy minden időben, a legtöbb, ami az emberé lehet, az az Istennel való személyes kapcsolata. Aranka néni imádkozott, ha örült, imádkozott, ha bánata vagy félelme volt. Úgy tűnhet, mintha nekrológot mondanék, pedig alapvetően inkább Isten Igéjének megéléséről beszélek. A hitben élt élet példájáról szólok, akit Ti, testvéreim sokkal jobban ismertetek. És éppen az ő példája segíthet át benneteket ezen a nehéz, a gyász fájdalmával teli időszakon is. Ha azt teszitek ti is, amit Aranka nénitől, szeretett nagynénitekről, sógornőtöktől, rokonotoktól, ismerősötöktől, lelki testvéretektől láttatok: hallgassátok minden nap Isten szavát, aki azt mondja nektek is, ha hisztek bennem, el nem vesztek, hanem örök életetek lesz. Ez az üdv bizonyosság lehet az az üzenet, amelyet Isten előkészített, és amely lelki örökségként most a tiétek lehet. Minden élethelyzetben, Isten segítségét kérjétek, Isten bölcsességével vértezzétek fel magatokat, és a Szentlélek által törekedjetek a jóra. Az Élő Istenbe vetett hittel és reménységgel, merjétek Ti is megengedni, hogy a kötéltáncos átvigyen benneteket is a túloldalra, és merjétek Istenre bízni életeteket!
 
Kedves itt maradt testvéreim, jelen helyzetben az a fő kérdés, hogyan élitek tovább életeteket, melyben már Tálas Aranka a szívetekben él tovább? Isten csak azt kéri tőletek, hogy osszátok meg vele az életeteket, most, ezt a pillanatot is, amikor vigasztalást akar adni. Ne azt kérdezzétek miért kell most itt állnotok, bízzatok abban, hogy mindannyiunk Teremtő Atyja tudta, mikor kellett Aranka nénit magához szólítania!
 
Búcsúzni ugyan most fáj, elengedni nehéz, de éljünk a hit lehetőségével! Higgyük, és reméljük, hogy egyszer majd újra találkozunk, a mennyei országban, mert mi is feltámadunk Krisztus érdeméért, aki arra hív, hogy Vele éljünk, és új élettel ajándékozhasson meg! Hiszen Isten olyan pásztorként megy előttünk az élet árnyékos oldalán, aki tudja, merre visz az út, sőt a legnagyobb sötétben, a halálba vezető úton is győztesként jár elől. Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a legnagyobb ellenséget és győzelme nyomán számunkra is örök élet és a feltámadás fakadhat, ha hiszünk Őbenne. Ebben a reményben búcsúzhatunk elköltözött testvérünktől. A mindenható Úr Isten adjon számotokra most vigasztalást! Ámen.
 
Tálas Aranka nénit a bizonyos feltámadás reménysége alatt, 2020. augusztus 11-én, kedden, 15:00 órakor búcsúztattuk el a litéri temetőben.
X

Figyelem!

Az oldalon olvasható írások, és a honlapon használt képek jogvédettek. Gyülekezetünk tulajdonát képezik! Köszönjük, hogy ezt tiszteletben tartja!"