HA BÉKA LENNÉK JOBBAN VÉDENÉNEK

Nikodémusz metropolita, Moszul szír ortodox érsekének nyája az egyike azoknak, akik még beszélik Krisztus nyelvét, az arámi nyelvet a világon.

Biztonságra és jogrendre van szüksége a keresztényeknek Irakban, de úgy tűnik, ezt senki sem kínálja fel számukra” – nyilatkozta Dauod Matti Sharaf, moszuli szír ortodox érsek a National Catholic Register amerikai katolikus lapnak.

Nikodémusz metropolita volt az utolsó püspök, aki elhagyta Moszult, amikor az ún. Iszlám Állam elfoglalta az iraki várost 2014-ben. Az ortodox főpásztor azzal vádolja az amerikai vezetőket és szövetségeseiket, hogy tönkretették hazáját A beszélgetésben kemény szavakkal illeti a Nyugatot, amely a békák jólétét előrébb helyezi a keresztényekénél. Véleménye szerint a Nyugatnak fel kell ébrednie az iszlám fenyegetése miatt. Az ortodox főpásztor azzal vádolja az amerikai vezetőket és szövetségeseiket, hogy tönkretették hazáját, Irakot.

A 40 éves metropolitától az Egyesült Királyság decemberben megtagadta a beutazási engedélyt annak ellenére, hogy hivatalos meghívást kapott egy találkozóra Károly herceggel. Az amerikai katolikus újsággal megosztotta nézeteit az iszlámról és kiemelte miért értékeli nagyra a példát, amelyet Magyarország mutat a közel-keleti keresztények iránti tisztelet terén.

"Nem térhetünk vissza, hogy újjáépítsük otthonainkat és templomainkat valós biztonság nélkül, szóbeli garanciákra alapozva Az iraki helyzet kapcsán a moszuli szír ortodox érsek elmondta: „az olyan rossz, hogy senkiben nem bízhatunk magunk körül. Most mindenki a falvakba való visszatérésről beszél a Ninivei-fennsíkon és Moszulban, de ez nem jó ötlet. Nem térhetünk oda vissza, hogy újjáépítsük otthonainkat és templomainkat valós biztonság nélkül, pusztán szóbeli garanciákra alapozva. A biztosíték nem az iraki vagy a kurdisztáni kormánytól kell jöjjön, hanem a nemzetközi közösségtől és az ENSZ-től. Ha nem kapunk ilyen garanciákat, butaság lenne a visszatérés. Az ún. Iszlám Államot támogató arab lakosság még mindig ott van és el akarja venni földjeinket, falvainkat. Egyelőre minden a régi, az országot ellenőrzés alatt tartó pártok nem változtak, nincs erős kormány Bagdadban” – fogalmazott keserűen Nikodémusz metropolita. - "A saját földünkön fogunk meghalni, az nem megoldás, hogy elhagyjuk országunka."

"Ha nem mehetnek vissza illetve nem kapnak garanciákat, az USA és Európa elsőbbséget kellene, hogy adjon a keresztényeknek a bevándorlás esetén?" – hangzott a következő kérdés.

Nem, a saját földünkön fogunk meghalni. Az nem megoldás, hogy elhagyjuk országunkat. A megoldás az, hogy segítenek nekünk itt maradni. Ez egy történelmi és szent föld számunkra” – nyomatékosította a moszuli szír ortodox érsek. Tekintsenek bennünket akár békáknak, azt is elfogadjuk, csak védjenek meg minket Az új amerikai elnök kapcsán elmondta: „Meg kell próbálni ezt a másfajta politikai utat. Obama, Clinton és Bush régi politikai vonala tönkretette az életünket és az országunkat. Mindent elveszítettünk: templomainkat, kolostorainkat, otthonainkat, még méltóságunkat is”. „Az Egyesült Államok és azok, akik támogatják az USA-t mind felelősek Irak elpusztításáért. Újjá kellene építeniük az országot, ha hisznek az emberi jogokban.

Egy szír hívő Ausztráliában földet vett és építeni akart házakat, hogy eladja. A sydneyi kormány nem adott rá engedélyt, mert a földjén találtak nyolc védett békát, ezért újabb hatalmas költségek után egy másik helyen kellett elkezdenie az építkezést.” A moszuli szír ortodox érsek ezután feltette a kérdést: „Nekünk, akik Jézus nyelvét beszéljük, pedig nincsenek jogaink, hogy bárki is megvédjen bennünket? Tekintsenek bennünket akár békáknak, azt is elfogadjuk, csak védjenek meg minket, hogy földünkön maradhassunk. Amikor Magyarországról van szó, büszke vagyok erre az országra."

Az amerikai katolikus lap újságírója ezt követően rákérdezett, hogy vajon Trump elnöknek is fel kellene-e állítania egy államtitkárságot az üldözött keresztények védelmére?

A moszuli szír ortodox érsek válaszában hangsúlyozta: „Amikor Magyarországról van szó, büszke vagyok erre az országra. Remélem és imádkozom, hogy Amerika hasonlóan cselekedjen, mert végre először érzem magam elismert kereszténynek egy nyugati országban, mint Magyarország. A magyar kormány egymillió dollár támogatást nyújt számunkra, tisztelettel van irántunk és úgy érezzük, hogy keresztény országban vagyunk. Ezt nem érzem Amerikában vagy Európában.

Erős kormányra lenne szükség Bagdadban és jogrendre A muzulmánokkal való együttélés kapcsán Nikodémusz metropolita rámutatott: „Ez csak a jogrend, a társadalom és a rendőrség segítségével lehetséges. És ez a probléma. Egy erős kormányra lenne szükség Bagdadban és jogrendre. Ezek nélkül nem élhetünk együtt senkivel keresztényként. Itt a kurdisztáni Erbilben békében élünk, mert van egy erős kormány, jogrend, ami védelmez bennünket” – zárta interjúját Nikodémusz metropolita, Moszul szír ortodox érsek a National Catholic Register amerikai katolikus lapnak.

Forrás: Vatikáni Rádió

MIÉRT NEM VISZITEK TEMPLOMBA GYERMEKEITEKET?

Egy a talibánok által elfogott misszionáriust hetekig kínoztak fogva tartói, ám a férfi minden szenvedés ellenére csak annyit mondott, hogy megbocsájt, és imádkozik kínzóiért. A csoda pedig megtörtént, kínzója könnyek között tért meg. És valahogy az egész pakisztáni keresztény gyülekezetre ez a hozzáállás a jellemző: minden félelem, fenyegetés és erőszak ellenére büszkék hitükre, templomaik telve vannak, a gyermekeket születésüktől fogva a gyülekezetekbe szoktatják. És bár hozzánk képest mérhetetlenül szerény és nehéz körülmények között élnek, mégis alapvetően boldogok, hálásak és derűsek. (Egy pakisztáni nő üzenete az európai keresztényekhez - kotoszo.blog)

IO20170501

"Ezzel ellentétben itt Európában, ahol viszonylagos jólétben és békében élünk, valamiféle szomorúság és levertség ül ki az arcokra, gyönyörű templomaink konganak az ürességtől, vagy ha látogatja is gyülekezet, a tagok inkább idősek, gyermek pedig elvétve akad egy-egy istentiszteleten, misén. Miért nem viszitek templomba a gyermekeiteket?"

"Egyre sűrűbben fordulnak hozzá európai nők azzal a kéréssel, hogy imádkozzon lányaikért, akik muszlim férfihoz készülnek feleségül menni, keresztény vallásukat pedig elhagyják. Aztán egy-két év múlva, ha gyermek születik egy ilyen családba, a muszlim szokások szerint a férfihoz tartozik és nem keresztény, hanem muszlim lesz belőle. Nincsenek gyökereitek!" – mondja Yasmen.

Az elmúlt idők tapasztalata ez nálunk is. Beszélgetek a gyermekekkel a hittanórákon. Gyertek istentiszteletre vasárnap. Jön is a válasz. Születésnap lesz. Nem érünk rá. Vásárolni, dolgozni, kézilabdázni, kosarazni megyünk. Nézem őket és bennem valami erő kezd dolgozni és tombolni. Már-már elkezdem kiosztani őket, mikor rájövök, hogy nem tehetnek igazán semmiről. Mert tovább beszélgetve kiderül, hogy nem engedik el, de el sem hozzák. 

Persze kérdezem, hogy telt a hétvége. Játszottunk, aludtunk, utaztunk, dolgoztunk. Hordozzák szüleik életét. Ilyenkor elszégyellem magam. Valóban jólétben élünk, de ennyire. Istenre nincs szükségünk. 

Beszélgetek a szülőkkel is. Kérem hozzák el a gyermekeket, vagy engedjék el. Ha kell értük megyünk, vissza is visszük. Nem akar, mondják. Mondom a kereszteléskor megfogadták, hogy hozzák, segítik, a gyülekezetbe is. Ilyenkor zavart mosoly. Tudom, hogy fogalmuk sincs. Persze ez ellenünk szól, hogy akkor, hogyan lett megkeresztelve az a kicsi, ha ilyen a szülője. Fogjuk a kezüket, vezetjük is őket és egy adott pillanatban, mikor istentisztelet kontra foci, kézi, kosár stb... lesz, akkor a legtöbb esetben a sport nyer és minden egyéb is.

De nem csupán az istentisztelet áll ilyen rosszul. Szervezünk túrát, játékos délutánt, családi napot, játszóházat, kézműves foglalkozást. Arra sem jönnek el annyian, amennyien megígérik. Sokszor elfelejtik, elveszítik az értesítőt. Valószínűleg ez település és külső körülmény függő is.

A hit többé nem egzisztenciális kérdés. Mondhatnám a Sátán jól dolgozott. Az emberekben beérett a konkoly vetése. Mint Jézus példázatában, amikor eljött az ellenség és konkolyt vetett a búzába. Nem lehet nagyon mit csinálni. A legjobban az zavar, hogy református (de ezt látom más felekezeteknél is) családok, akár istentiszteletre járóknál is ez történik. Hit nélkül, öntudat nélkül, ha választani kell hálaadás, istentisztelet és bármi egyéb között (ami hasznot hoz anyagilag, vagy szórakozás), csuklás nélkül a bármi egyebet fogják választani. 

Beszélgettem többgyermekes, magát reformátusnak valló emberrel. Ő a papok miatt nem jár semmilyen alkalomra. Rossz emberek. Sok a pedofil, pénzéhesek, csalók, lopnak. Szóval megy a régi propaganda minden szinten. Az istentisztelet rossz, a szolgálók rosszak. Isten rossz. Tagadás minden szinten és közben azt mondják, hiszek Istenben a magam módján. 

De amikor temetés, esküvő, keresztelő "kell", akkor megkeresik azért az egyik templomot meg "kiszolgáló" személyzetet. Mondjuk már templom se kell. Az egyszerűség kedvéért elmegyünk egy jó, nívós helyre és ott házasodunk, majd oda elhívjuk a papot is, mert a kalapra kell még rozmaring is. A templom meg unalmas, esetleg nem is szép. Nem akarunk égni a menő rokonság előtt. Persze vannak templomok ahol komoly összegért is hajlandók házasodni, mert az trendi. 

Nem lehet, hogy mi is tehetünk erről? Nem mondtuk el a gyermekeinknek, hogy miért fontos ez. Nem tettünk semmit, ami tőlünk nagyobb áldozatot követel. Nem lehet, hogy nem kellene kiszolgálni az emberek öntörvényű hitetlenségét? Nem lehet, hogy nemet kellene mondani  az emberek Istent megtagadó ámde időnként szirupos művallásosságára? Nem lehet, hogy imádkoznunk kell ismét a Lélekért? Nem lehet, hogy segítségül kell hívnunk ismét Istent? Nem lehet, hogy legalább nekünk ismét tiszta és teljes szívből kell szeretnünk a mi Urunkat?

Olvasom a pakisztáni keresztyén testvérünk szavait, ahol minden egyes istentisztelet hitvallás és akár súlyos következménye is lehet, mégis vállalják, vallják. 

Igen, hit nélkül nem megy. Igen, áldozat nélkül nem megy. A kérdés jogos. Miért nem viszitek templomba a gyermekeiteket?

Jó lenne, ha lenne rá válasz. Valami igazi. Nemcsak szó, hanem egy pillanatnyi megállás, szembenézés. Miért is? 

"Nincsenek gyökereitek."

Amikor megszakítottuk a hitünk közösségben való megélését ( mondván a magam módján, otthon vagy akárhogy hiszek), akkor a következő generáció gyökereit vágtuk el. Megfosztottuk őket Isten kegyelmétől, a jövőtől. Hogyan növekedhetne valami, ha nincsenek gyökerei?

Forrás: Soós Szilárd - Reposzt.hu

HATPERCENKÉT ÖLNEK KERESZTÉNYEKET A FÖLDÖN

IO20170102

Az eddigi adatok szerint, amelyek még nem teljesek, és sok esetben sajnos csak becslésen alapulnak, tavaly a Földön 90 000 ember szenvedett mártíromságot keresztény hite miatt, azaz hatpercenkét halt meg egy keresztény – áll a CESNUR vallás és társadalomkutató központ év elején nyilvánosságra hozott tanulmányában.

A kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon továbbra is – erről beszélt Massimo Introvigne, a CESNUR igazgatója a Vatikán Rádiónak. A katolikus egyházhoz köthető intézmény adatai szerint körülbelül 500 000 kereszténynek nem adatik meg a lehetőség vallásának szabad gyakorlására – olvasható az orientalista.hu oldalon.

A kutatás szerint a legnagyobb üldöztetésnek az afrikai keresztények vannak kitéve. Az elmúlt évben legyilkolt keresztények 70 százaléka az Afrikában zajló törzsi háborúknak esett áldozatul, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a helyi Krisztus-hívők nem hajlandók fegyvert fogni, ezért könnyű célpontok a fegyveres milíciák számára. A maradék 30 százalék (megközelítőleg 27 000 ember) terrortámadások, valamint keresztény települések lerombolása során halt meg, illetve, ezen mártírok egy része az egyes államokban kiterjedt keresztényüldözés következtében lett halálra ítélve és kivégezve.

A 90 000 nem a végleges adat

Az igazgató szerint a tavalyi áldozatok száma kevesebb, mint a 2015-ös adat (105 000 mártír keresztény), de ugyanakkor hozzátette, hogy a felmérés még nem teljes, azaz nem tartalmazza a kínai és az indiai keresztényüldözés áldozatainak számát. Indiában a keresztények ugyanúgy földalatti „szekta”-ként működnek, mint a vallás történetének kezdetén a Római Birodalomban. Kínában pedig a kommunista párt csak egy kilúgozott kereszténységet engedélyez, amivel a hívők nincsenek megelégedve.

Az Iszlám Állam áldozatainak szentté avatása

A szíriai és iraki helyzettel kapcsolatban a katolikus egyház megfontolás alá vette azon keresztények szentté avatását, akik az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tevékenysége következtében vesztették életüket. Korábban az év folyamán Aleppo káld pátriarkája, Antoine Audo is megkongatta a vészharangokat, amikor arról beszélt, hogy a már öt éve húzódó polgárháborúnak köszönhetően Szíriában a keresztények száma 1,5 millióról 500 000-re csökkent.

A még ottmaradt keresztények többsége a kormányerők ellenőrizte területeken tartózkodik. Az ország többi részén életveszélyben vannak, és nem csak az Iszlám Állam és az al-Nuszra Front nevű szélsőséges dzsihadista szervezet üldözi őket, hanem a nemzetközi média által „mérsékeltnek” titulált lázadók is. Akik szintén úgy állnak a helyi keresztényekhez, hogy, akit nem végeznek ki, jó esetben csak elüldözik. Szír keresztény férfi imádkozik lerombolt templomában

Halálos utazás Európába

A keresztény üldözöttek többsége a szomszédos országok menekülttáboraiban húzta meg magát, ahol még a többi migránstól sincsenek biztonságban. Itt várják, hogy hazájukban újra helyreálljon a rend. Ugyanis többségüknek nincs pénze arra, hogy embercsempészt fizessen és Európába induljon. Különben is az alapvetően nem veszélytelen utazás a Krisztus-hívők számára fokozottan életveszélyes, hiszen, ha útközben kiderül, hogy keresztények sokszor az iszlám migránsok, vagy az embercsempészek végeznek velük. Az ilyen vallási gyilkosságok valós száma ismeretlen.

A katolikus egyház vértanúi 2016-ban

Tavaly huszonnyolc papot, szerzetest, szeminaristát és karitatív világi munkatársat gyilkoltak meg világszerte – a FIDES missziós hírügynökség statisztikája szerint. Tizennégy pap, kilenc szerzetesnő, egy szeminarista és négy világi hívő vesztette életét erőszakos cselekmények következtében 2016-ban. Az idei év során drámaian megnőtt a meggyilkolt szerzetesnők száma. A leghíresebb katolikus vértanú a francia Jacques Hamel atya, akit szentmise bemutatása közben öltek meg szélsőséges muszlim fiatalok a normandiai Saint-Étienne-du-Rouvray templomában, július 26-án.

Forrás: Magyar Idők

TÍZ ÉV MÚLVA MUSZLIMOK LESZÜNK?

Monsignore Carlo Liberati olasz érsek szerint Európában isten ellenében, pogány és ateista módon hozzák meg a törvényeket és ez az erkölcsi hanyatlás kedvez az iszlámnak.

A katolikus egyház kiemelkedő alakja határozott véleményének adott hangot. Szerinte az elvilágiasodó társadalom nem tud megbirkózni az egyre fokozódó migrációs nyomással – olvasható Express cikkében. Az olasz érsek arra figyelmeztetett, hogy minél több migráns központot nyitnak meg Európában, annál biztosabb, hogy az iszlám vallás egyre nagyobb teret hódít meg és egyre elfogadottabbá válik.

Úgy fogalmazott: „A 10 év és mind muszlimok leszünk és ez a mi hülyeségünk. Európában és azon belül Olaszországban is isten ellenében, pogány és ateista módon hozzák meg a törvényeket. Mindez az erkölcsi és vallási hanyatlás kedvez az iszlámnak". Hozzátette: "A keresztény hit nagyon meggyengült. Az egyház ma már nem működik jól és mindez együtt előkészíti a terepet az iszlám számára". – olvasható az Express írásában. ”Az egyházközségeknek szükségünk van az igazi keresztény életre."

A számok azt mutatják, hogy Olaszországban 5.014.437 külföldi állampolgár tartózkodott Olaszországban 2015. január elsején. Ez 92.352 fővel haladja meg az előző évi adatokat. Olaszországban meredeken emelkedik az illegális bevándorlók száma, akik főként Észak-Afrikából érkeznek a Földközi tengeren át. Egyre több a kelet-európai, főként román bevándorló is az országban az EU a bővítés következtében.

Liberati állítja, Olaszország azzal, hogy más nemzetiségű embereken segít, párhuzamosan elhanyagolja a saját szegényeit. Hozzátette: "Segítünk haladéktalanul a kívülről érkezőknek, és közben elfelejtjük, hogy sok szegény olasz is van az országban. Az olasz fiataloknak és a munkanélkülieknek elsőbbséget kell élvezniük. Én tiltakozom ezért és ha nem lennék pap tüntetni is kész lennék az ügy érdekében." Majd úgy folytatta: "A bevándorlók ahelyett, hogy megköszönnék eldobják az ételt. Órákon át a mobiltelefonjaikkal foglalkoznak és közben zavargásokat szítanak". Liberati bírálta azt is, hogy szerinte túl sok pénzt gyűjtenek a katolikus templomokban a migránsok részére. Úgy fogalmazott: "Pénzt adni a városban kóborló migránsoknak nem csak rossz dolog, de erkölcsileg is káros, mert ezzel azt erősítjük bennük, hogy ez a természetes viselkedés és azt is, hogy minden ingyen jár, nem kell érte semmit tenni." – olvasható az Express cikkében.

Monsignore Carlo Liberati 1937. november 6.-án született Matelicában. Olasz katolikus érsek. 2012 november 10-óta óta Pompeii emeritus prelátus.

Forrás: Magyar Idők

HARC A NEGATÍV BEÁLLÍTOTTSÁG ELLEN

IO20161209

A panaszkodás átírja az idegpályákat – ez egyáltalán nem túlzás, a gyakori negatív gondolkodás tényleg hatással van az idegsejtek közötti kapcsolódásokra. Statisztikák szerint egy átlagos ember jellemzően egy percet panaszkodással tölt el egy beszélgetés során, ami rettentő soknak számít, ha megfigyeljük, milyen fizikai változásokat hoz az agyunkban ez a gyakori negativitás.

Hidat építünk a negatív gondolatoknak

Először is, a negatív gondolatok során használt idegpályák erősebbek lesznek, az ekkor aktív idegsejtek pedig fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz. Kutatók ezt úgy érzékeltetik, hogy ha gyakran kelünk át a folyón egy adott helyen, nem kifizetődő mindig ideiglenes hidat építeni – fel kell állítani egy masszív, állandó hidat, amin mindig könnyedén át tudunk kelni, ha már úgyis gyakran járunk arra. Nincs ez másképp a negatív gondolatokkal sem – ha túl sokat panaszkodunk, az agynak kifizetődőbb a bejáratott idegpályákat használni, ezért ezeket erősíti meg. A Stanford Egyetem kutatói azt is megállapították, hogy a sok panaszkodás és negatív gondolat lassan leépíti a hippokampuszt, ami különösen ijesztő, ha arra gondolunk, hogy ez az agyi terület felelős a kritikus gondolkodásért is. Az Alzheimer-kór is egyebek között a hippokampuszt támadja meg.

Küzdj vagy menekülj!

A panaszkodás hatására a szervezetünkben kortizol nevű hormonok szabadulnak fel, amelynek hatására a testünk „küzdj vagy menekülj” üzemmódba kapcsol. Ilyenkor a szervezet oxigénjének és vérmennyiségének jó része azokba a szervekbe jut, amelyek a túléléshez elengedhetetlenek. Mellékhatásként az egekbe dobja a vérnyomást és a vércukorszintet, mindkettőről tudjuk, hogy nem tesz túl jót az emberi szervezetnek.

Mit tegyünk?

A sok panaszkodás ellen mi is tehetünk, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk a dolgok negatív oldalát látni először. Az első tanács, amit pszichológusok ilyenkor adni szoktak, az az, hogy gyakoroljuk a hála érzését – amikor panaszkodni akarunk, gondoljunk inkább arra, mennyi minden megy jól az életünkben, ne arra, hogy mi megy rosszul. Ez például a kortizolszintet 23%-kal is csökkentheti. A Kaliforniai Egyetem kutatása alapján azok, akik mindennap gyakorolták ezt a szokást, sokkal kevésbé szorongtak, mert a kortizolszintjük ritkábban emelkedett meg. A második tanács az, hogy ha már panaszkodásra adjuk a fejünket, annak legyen célja és iránya – ne csak arra gondoljunk, milyen rossz most nekünk, hanem azonnal találjunk lehetséges megoldásokat is. Nem kell elnyomni a negatív gondolatokat, de nem szabad, hogy azok csak magukban létezzenek. Ha rögtön van megoldás is a problémára, vagy legalább egy olyan út, amin el lehet indulni, már kevésbé vagyunk stresszesek, és nem szorongunk annyira – vagyis a kortizolszintünk normális keretek között marad.


Forrás: Origo.hu internetes portál